Utcáról utcára táncolt a lábam
Sok az emberszerűen mozgó állat
Sírnak üvöltenek, telefonálnak
Hozzám sem szólva haraggal dobálnak

Kiengedem a gőzt, mikor elszakad a térkép
Felteszem a csúcsra a csúcskérdést
Hol van a második felem, ahogy a proféták ígérték?
Nincs más semmi, csak állandósult elő, s balítéletek

Városról városra jár a szívem
Igazi tűzben, viharban, csendben égtem
Kalandok, kallódó kallantyúk vágnak arcon, s én hagyom
A busz, az út, s a sztrádafény egy lapon, egy napon

Senki az a minden, ami tervbe,
Mikor duzzog, őrjöng a szív és az elme,
Leszerelem, megkeverem a szerepem
Látom az eszemet egy szívért elveszthetem

Országról országra hajt a vágy
Kísértetek suttogják, él, akire vágysz
Kit keresel, csak itt lelheted, de tudod, kopik e világ.
Tovább és tovább előre, míg meg nem lesz a Szívlány!