Beszakadt az elmém, engem is megijesztett
A semmiért még mindent megtehetek
Nem találom magamat, rengeteg üzenet
Küld, gerjeszt bennem hamis jeleket

Nincsenek már a fákon azok a levelek,
Melyekkel nyáron a homokba véstem a nevemet
Nincsenek már meg a foltok a parton, 
Mikből párat mégis magamon hordok a gangon

Kevesebb lett a kevés, sok a hulladék.
Szemetet szemétért, vagy szemet szemért? 
A szekrény világosabb szélén pihen az a bárd
Amely, míg élek örökké karmol és vág

Lehetnek hamisak a gyermeki tiszta álmok
Én már kezdetektől mögéjük, s beléjük látok
Lehet, hogy a halál nem is olyan rémisztő átok
Néha eltűnődöm, vajon itt mire is várok.