Mi és ki a normális, mikor vége a fénynek?
Ki szálunk, abból is, miben csak fél lábbal álltunk.
Normalitást csak az örültek keresnek,
Állat vagyok, ki e világban rekedt meg.
Őrült vagyok, lekötözhetnek, a föld eléget
Ne szabj határt, én a tíz parancsolat szerint élek

Mindenki örült, de engem legalább kezelnek
Pszichiáterek, terapeuták vigyáznak rám
Valóság show ez kell, kiosztottak már a szerepek
Izzadó tenyerek, a buszon, a tereken, s áll a bál
XXI. századi közhelyekből épül már a legtöbb vár.

Örült vagyok, hol senki se komplett.
A lelkek sérültek, csöpög rám ezeregy könnycsepp
Bennem keresik, ami bennük hízik, 
Nem kell semmi tőled, ha már lelked bűne öl meg  
Könnyű a szó, ha olcsó mondat az otthona   

Bélyegezz meg, égess a homlokomra stigmát,
De ne gondold azt, hogy nekem kisebb a világ
Nem fogtam erősen talán Isten lábát,
De még most is, fel-felugrok, hátha
Szólhatok, hogy a nép között terjed az AB- normális nátha.