Kerek, aztán lapos, s sárga, mint a villamos 
Néha illatos, mint az öreg hatlapos
Kesze kusza frekvencia zavarja a vétel
Olvaszt, forraszt, ha a zajsziget széle ébreszt

Kilépni csak, úgy lehet, ha pulzus nulla
Belépni reggelente újra és újra
Eredmények a semmibe vár rám
Talán ezért ülök árván a világ hátán.