Éget a forrón izzó tűz,
szívem mindenen átűz,
éltet harcom magammal,
sikerem közlöm szavakkal.

Színes kavalkád az élet,
s sokszor szürkül be a létem,
nem érzem a csodát,
mikor más csak nevet bután.

Izzó piszka vasak kínoznak,
ellenségek szemei nap, mint nap,
szenvedésem eltűröm,
s ingujjamat büszkén feltűröm.

Büszkeség vágy hajt,
s hoz elém sok vihart,
de megmutatom a világnak,
több vagyok, mint amennyit látnak.