Az agyunk lehetne a végleges tároló.
Mindent megőrizne, bárhol, bármikor.
Minden tudás, amit megragad,
hasznukra válik, vagy  megzavar.

Az agy nem a legnagyobb tároló,
a szívünkbe mindent elrakunk.
Az életünkben szívünkkel,
Szívünkben harcolunk.

Harcunkat szív és ész koordinálja.
Szívünk az igazságot ordibálja.
Agyunk az emlékekkel harcba szállva,
sírva s fázva keres az emléktárba.

Szívünk mindent fényesen megőriz,
s  ha nem tudsz tisztán, jól dönteni,
hallgass a szívedre, ha keményen,
ha lágyan, a szív a legöregebb,
bíró bízz hát benne bátran.