Szél kavarta világ,
hegyen éles sziklák.
Melyek bármikor leesve,
fájó sebet ejtve vagy sírba temetve.
Ismeretlen erők a tomboló szelekbe.

Kavarog az emberi elme.
Sírásba burkolva, csak néha nevetve.
Táncok és pokol, látszik a távolban.
Nem vér, nem hang, nem harag,
csak érzelmek tengere marad. 

Hó, sár és kereszt.
Az élet még nem ereszt.
Omladozó lelkem, alá dúcolva. 
Tart életbe, reménybe burkolva.