Megszületik a csemete,
Család örül, s az élet szele,
könnyet csal a szemekbe.
Bömbölő csöppség, világunk új embere.

Cseperedik, lassan, tisztán. 
Szemében még igaz fényt látsz.
Ég, lángol, kutat, játszik.
Őszinte még, nem hamis lény.

Tiszta szemek csillogása,
égi harangok sorba rázza,
a teremtő, s azt mondja.
Mennyi időt kapok még,
míg a világ őt is elrontja?

Ragyogás mely megmaradhat,
pénz, s hatalom centrikus világban,
Nem attól lesz, boldog az ember,
hogy pénzt keres, hanem,
ha lát egy tiszta, boldog, őszinte szemet.