Nézem a kék eget.
Szép lányok, szép szemek.
Szabadság, melyre hónapokon át,
sok felnőtt és még több gyerek várt.

Végre itt van, suttogja halkan a szél.
Még maradok egy kicsit, ne félj.
Meleg van s izzadó testek a tóparton. 
Látványuk néha öröm, néha borzasztó.

A napnyugta is puhítja a bőröm.
Esti enyhe szél, nem vág, nem beszél,
csak oda súgja halkan , apróság, 
de nyáron szebb lehet a valóság.

Végre nyár van, érzem a feltöltő napsugarak lüktetését,
S hallom a fán daloló madarak nyugtató csicsergését.
Végre nyár, de meddig vár?
Segít túlélni a mát, 
s majd este locsolja eső,
az élet kiszáradt fáját.