Nézek és mégsem látok,
az esélyem mit úgy várok,
csak egy, csak egy jel,
hogy kellene a szerelmem.

Szívem sír, s kínoz az élet.
Csak nézni, s nem ölelni rémes.
Méreg fortyog, bennem,
hogy mást szeretsz, nem engem.

Lehet, hogy szeretsz, de nem mered,
vállalni, hisz másé finom kezed. 
Ülök, s nem bírok székemből felállni, 
félek, hogy lábamon nem tudok megállni.

Lesz-e bátorságom, érzelmem kiadni?
Lesz-e tiszta szemed,
 mely fényként fog ragyogni?
Szeretni fogsz, vagy hagysz tovább szenvedni?