Fel kell állnod ebből a gödörből,
nem maradhatsz, pusztán örömből.
Pia, cigi, fű, kábítószer, mélybe húz,
s nem tudod, hogy merre ússz.

Kell, hát fel, ne sírj, és ne motyogj,
hogy ez nehéz s úgysem tudod.
Fel kell állnod, mint a villám,
mert az élet nem egy rím pár.

Élj, lélegezz, s nézd a világot.
Szabad vagy, színes a virágod.
Élj ésszel és mértékkel,
s erősen csapj csákányod élével.