Kietlen pusztaságban síró lelkek,
hangja kísér és kísért engem.
Félelem és harag a követőm,
 bármikor, bármerre mentem.

Tehetetlen szemeimmel nézem 
s sírok én, gyűlölet, s harag
fénye a pokolba ér.
Smaragdok, gyémántok fénye,
árvák könnyében elég.