Folyik az élet, robog a lényeg,
néha elmegy előttem, s a méreg,
mely fűti testem, hideg vízbe teszem,
tovább lépek, s az élet léptet.

Folyik az élet, s néha szemembe csapnak,
hullámok, hétköznapok, s vad álmok.
Teszem, mert tennem kell, az élet hengerel.
Nem tudom, hogy is van ez, csak így, kell tennem.

Folyik az élet, újabb kis lények ordítanak,
sírnak, anyjuk karjába bújnak, mikor,
épp életek, sorsok folynak a mederbe,
az életnek nevezett, rendezett percekbe.