Ismeretlenség kórusa harsog a fülembe,
Teljesen össze, meg vagyok keveredve.
Az élet épp felkínál ezt, meg az,
sokkal élek, s sokkal nem, s ez zavar.

Nem volt ma mi feltöltsön,
belém ihletet öntsön. 
Keserű volt, mégis nevettem,
arcomon mosoly, pedig szenvedtem.

Nevetek, s álarcom hordom tovább.
Sírnék, de csak mosolygok, ne bánts, 
de haragos tekintetek próbálnak bántani.
Nincs harag, csak bánat a szívükben,
mert ők nem tudnak így mosolyogni.