A remény a szürkületben, csendesen elfolyikA magány, s a bánat hegycsúcsa rám omlik
Nem találom magam, s a keresés sem folyik
Kísérteties kísérlet az élet, s halálba torkollik

Rettenthetetlen szörny a rettegés
A félelemhez, bátorság néha nincs elég
Elég, elég minden mi egyszer épp és egész volt
Vészharangok hangja ébreszt, vigyázz ez sötét folt

Pusztulás söpör majd végig a szívemben.
Záraim kulcsait rozsda marja éppen.
Rám talál a rikító fény mely, éget.
Fák lombjáról esőcsepp oltja, amit érhet.