Szakítanék a kötött léttel.
Szembe szállnék a szerencsével.
Szélviharban, hóban, fagyban.
Vérfarkasokkal egy barlangban.

Utamat járnám, vagy égbe repülnék
Pokol tüzére nevetve ülnék.
Szárny nem kéne, hisz fejben a menny.
Kórus mely állva üvölt, szaladj csak, menj!

Tettek és vétkek.
Szomorúak és szépek.
Szerencsések és vétlenek.
Haldoklók és új életek.

Táncoló csillag tenger.
Hallhatatlanok rengetegben.
Félelem mely szíveket marja,
remény vége, utolsó pillanatban.

Hány bíztató dallam suttogja, ne félj?
Hány éretlen szerelem kéri, ne égj?
Hány árva lélek keres társat?
Hány könnycsepp mértéke az igaz vágynak?