Szerte-szétpattogó szikrák fénye halványul.
Tűz mely nem alszik, csak forrón lángol.
A távolság mely egy lényt keserít,
barát vagy szerelemem hiánya leterít.

A távolság, mely lánc fáradt lábamon,
esernyő a sétabotom, s hiány a talajom.
Megyek, meg nem állok, sötét utcák, sötét padok,
ragyogó Hold, téblábolás minden, s tán várnak azok,
kikért hegyet másznék, s tűzön járnék.                                 
Bizony a keresés hosszabb, mint az út, s a cél.