Kesereg a szív, mikor hiány emészti.
Kesereg, mikor szerettét elveszíti.
Földgolyó, mely üresnek hathat,
hisz kesergő szív elhervadhat.

Vakon nyúlkálok, pedig mindent látok.
Szélvészként pereg a vászon,
film, melyet betekert egy átok,
kesergő szívvel, zuhanok, s nem szállok.

Hold, Nap, bolygók, csillagok,
jelenlétetek nyugtat, s sírhatok,
könnyel, vagy könny nélkül,
ésszel vagy ész nélkül.

A remény is lassan elévül,
az életem kesergésre épül.
Azt hiszem, lebontom végül,
s az új majd tiszta lapra, új alapra, készül.