Már elköszönök, pedig még nem is köszöntem.
Azt érzem, ezer éve ismerlek, pedig csak arcod, s neved,
mi jutott, s tán csak juthatott nekem.
Vesztes háborúval nem terhelem,
repedező szívtől sebzett szívem.

Elköszönök, pedig még nem, még nem kellene.
Gyávák hajóján, potyautas a nevem.
Harcra hív a szív, de testem tétlen, összeesik. 
Fán kuporgok, s sírva éneklem, tán tévedtem.

Bátraké a siker, s gyáváké a magány.
Magányosan tengődök az élők zajos taván.
Seregek üldöznek, viharban, kietlen réten.
Megállok, s nevetek, öljetek meg végre.