Kiterített lapok fekszenek az asztalon.
Itt ültek emberek, kezükben cinkelt lapot,
szorongattak, reménykedtek benne,
hogy az élet keze már eltemette, de nem tehette.

Muszáj elviselni, ami fáj, ami kínoz. 
Muszáj feladattal, bajjal szembe menni.
Remegő kezek, izzadás cseppek jelzik,
az életjátékot életre-halálra kell venni.

Szürkés lefele forduló tekintetek,
mutatják ez a játék, tényleg vérre megy.
Ébrednek, az alvó, könnybe száradt szemek.
Most vége lesz, most vége lett, 
s az asztalon a lapok már, fordítva fekszenek.