Az élet folyékony halmazállapotban,
folyik s merítünk belőle magunknak.
Izzó láva borít el, bátor árva kiállt fel,
s könnycseppje egy élet alatt sem szárad fel. 

Jövő mely reményt jelent neki csak ad és ad,
újat, s gyakran fényeset, égetőt, mit szívbe kap,
gyermek, kinek könnycseppje talán életben tartja,
virágját, ha megtalálja, a jövő csak újat adhat.

Jelen, mely folyton meghal és éled,
másodperc alatt sok munkát végez,
temet és éltet, a jövőből elvesz,
s tovább az emlékek birodalmába rendez.

Múlt, mely folyton kap, mit jelen csak,
ledob, átpasszol, jövőbeli poggyász az,
mit megkapott és elrakott a képtárba.
Terhe egy élet fénye és szennye, mit ráhagyott.   

Jövő, mely folyton ad, megijeszt és biztatgat.
Jelen mely vesz, s megragad egy másodperc alatt.
Múlt, mely zsebre rak, majd elsirat, s megsirattat.
Árva könnycseppje egy élet alatt sem szárad fel.
Múlt, jelen, jövő, kap, vesz, ad, nevettet, s megsirat.