A fájdalom túl nehezen kopik
Értelmetlen emlék, amely úgy szorít
Hiány és szenvedés foltja, csak
a fájdalmat, s a kínt ontja.

Kopik, de nehezen az éle
megszúrt, s a sebem már vérben.
Nem, nem múlik el végleg
gondok, mely soha el nem égnek.

Mi lesz a vége?
Kérdezem? Bizony ezt teszem.
Nem tudom a gyertyának ragyogó fénye,
választ ad-e nekem végre.

Bebizonyosodik, hogy kopik.
Különben, bú, fájdalom, emlék megszorít.
Megfulladok, s véget ér létem.
Talán választ kapok, hogy tovább éljek.