Az arca, mely előttem lebeg.
Az égbe emel, ha szeret, s ha nem szeret.
Igéző tekintete, örömmel nevet,
S én is vele, s ezt csak így lehet.

Élek! De nélküle mit érek?
Félek, hiányában hamuvá égek.
Remélek, s csak remélek,
Kinyújtott karral az égnek beszélek.

Mennyi gond, világi baj, s probléma,
S csak egy mosoly, egy pillantás,
mely életben tart, de szája, s szám néma
égető érzelmek pokoli játéka ez néha.