Kikapart árokban, szomorúan állok
S nézek, könnyes szemmel Istenhez szólok
Hol van az a plusz melyért a földön járok,
Vágyak, szívdobbanásért, őszinte szavakat várok 
Mikor a lány hiányában szállok,
s pokol véres ajtajában kuporgok   

Rozsdás kardom, rég nem használtam
Lányok szavát rég nem habzsoltam 
Szerető szeretőt rég nem hajszoltam 
Szerelmes szájat rég nem kóstoltam,  

Elveszet órák, napok, hónnapok és évek
Mennek el mellettem és félek,
Hogy már soha nem élek,
Úgy, mint kellet volna régen
Mikor még jobban pezsgett vérem.