Megbolondultak az emberi lények.
Nem mese, s nem is mondóka, ezek tények.
Elhalványuló, s felvillanó fények.
Örült betegegek lépked az utcán, érted? 

Érted mondok imát, s lehet nem kérted,
De a gondolati fékek, hamuvá égtek.
Seregekben üres fejek, követik a parancsot.
Kapzsi kapitalisták kifosztják a parasztot.

Média ontja a szennyed, s ígéri, úgyse látsz mennyet,
Nézd hát a műsorát, gondolkodni ne merj már,
Hamis szemek, érdekből összecsapó kezek.
Akasztják az emberi elmét, ne várj, nehogy te is elvész.

Mikor már nem lesz gondolkodó a világon, 
Ki tesz majd kopott sírunkra élővirágot?
Ki lesz majd, ki keserű igazságunk, lázító
Szavunkat az égre festi, s elménk méltón eltemeti.