A XXI. század új és kellemetlen velejárója a nyugdíjkorhatár emelés. Számtalan magyarázatot termel a politika. A médiából pedig megtudhatjuk, hogy milyen rohamosan nő az átlagéletkora az európai lakosságnak, hogy sikertelen a nyugdíjprogramja számtalan országnak, s természetesen a kedvenc takaró a gazdasági válság is az emelési és reformtenger okai között szerepel. 

Hazánkban is e népszerű indokba burkolóznak a politika résztvevői. Persze, miért ne követnénk tovább a nyugati országokat, ahogy eddig is oly nagy tisztelettel tettük. Sőt, már nem csak nyugatról veszünk át ötleteket, hanem egy jó anyagi helyzetben lévő balti államtól, nevezetesen Svédországtól. Na, de szemezgessünk csak egy kicsit a megtévesztést célozó okokból. 

Magyarország Európa egyik legalacsonyabb átlagéletkorát produkálja. Az Európai Unió 25 országa közül a 23. pozíciót foglaljuk el. Spanyolországban hat és fél évvel él tovább egy ember, legyen az, az erősebb vagy a gyengébb nem képviselője. Na, de nem kell messze mennünk komoly különbségért, hiszen Ausztriában közel öt évvel tovább él egy nő és majdnem nyolc évvel tovább egy férfi átlagosan. 

A Szociális és Munkaügyi Minisztérium honlapján a 65 éves korhatár bevezetése van feltüntetve az 1957 vagy az azt követően született dolgozóknak. Ebből következik, hogy egy magyar férfi átlagosan három és fél évig élvezheti negyven év munkájának gyümölcsét. Természetesen a negyven év nem minden esetben jön össze, hiszen sokan előbb kidőlnek, vagy nem találnak állást a vérszegény munkaerőpiacon. Na, hát ezért tapasztalhatjuk, hogy a magyar munkás úgy ragaszkodik kenyéradójához, s még a gyakran megalázó fizetéséért is hálás. 

Ne ragadjunk le viszont ilyen apróságoknál. Vegyük szemügyre a sikertelen, veszteséges nyugdíjrendszert. A mindenkori kormány ezt úgy próbálja általában kommunikálni, mintha ez a dolgozó réteg sara lenne. Jelzem a jóhiszemű gyári munkás, adminisztrátor, köztisztviselő vagy orvos mindig befizeti a kötelező nyugdíj-járulékot. Tehát a hiba nem a polgárnál keresendő, mert ő eleget tesz a kötelességének, így nagyon jó lenne, ha az képviselő urak a saját tevékenységüket és annak sikertelenségét emlegetnék.

Gyakori kifogás az öregedő nemzetünk, s több nyugdíjas, úgymond többet vesz ki a közös kasszából. Na, de elnézést kedves szakpolitikusok, de talán ez a sok nyugdíjas egyszer már befizette a nyugodt öregkor árát. Ehelyett a fiatalok zsebében turkál a hatalom, s próbálja helyrehozni a hibáját. A tragikus helyzet persze mindig az előző párt, rendszer felelőtlen tevékenysége miatt alakult ki. Maradjunk annyiba nem mi adófizetők hibáztunk, de mégis rendre rajtunk verik el a port. 

Egy kis kitérő erejéig említést tennék az Amerikai Egyesült Államokból indult gazdasági válságról, mint a nyugdíjreform indokok egyik új eleméről. A nyugati országok a válságot megelőzően is tervezték a nyugdíjkorhatár emelést. Nem kétlem, hogy nem okozott ez komoly problémákat sok ország gazdaságában, de azért ne csapjuk be magunkat, s ne próbáljanak meg minket se. A nyugdíjkorhatár emelkedett volna válság kialakulása nélkül is, ez nagyon olcsó kifogásnak bizonyult. 

Összegezve elmondhatjuk, hogy nem véletlenül nem terveznek a fiatalok, s jómagam se nyugdíjas kort vagy nyugdíjat. Látjuk, hogy már szüleink is alig élik meg a tisztességes munkájukért járó anyagi hátteret. Tisztában vagyunk, hogy a jóléti állam már csak elmélet és a nyugdíj se a becsületes munka elismerése. 

A kormány épp a nagy nyugdíjreformon gondolkodik, melynek lényege, hogy az öregségi és a rokkant nyugdíj kivételével, minden eddigi kedvezményes nyugdíj jövedelempótló ellátássá változtasson. Megszűnnek így az általános nyugdíjas kedvezmények (közlekedés, belépő jegyek, stb.), az új rendszer nem fogja biztosítani az évenkénti járulékemelést sem. Értelemszerűen, minden évben kevesebb lesz az értéke a pénznek, amit kapni fog az ellátásban részesülő, függetlenül az inflációtól. A legnagyobb hátulütő mégis az lesz, hogy nem lehet munkát vállalni az új ellátás mellett. 

Ha minden a mai úton halad, akkor mire én nyugdíjba mehetnék, addigra a korhatár elérheti a nyolcvanat is. Nem kérek már semmit csak őszinteséget a politikától. Ismerjék be, hogy a befizettet járulékokat nem tudták jól kezelni. Nincs harag a szívemben, de sajnos sokaknak igen, mert munkájukért kapnak pár év szabadságot és néhány tízezrest. Na és persze számonkérést, hogy miért öregedett meg a kedves polgár.