Itt a karácsony, rendszerint ilyenkor írni szoktam egy karácsonyi versikét, aztán le van tudva ez az ünnep story, művészeti értelemben. Azonban most úgy döntöttem, hogy egyfelől mindenki unja, talán már én is a hatalmas klisékkel feldíszített soraimat, s az évek óta csak dalszövegekben megcsillanó tehetségemet. Azonban egy érdekes esszével talán segíthetek a Nolan testvéreknek, hogy itthon is értsék a filmet. Ahogy mindig ezt is történetbe fogom ágyazni, mivel továbbra is csak arról tudok írni, ami megtörténik velem. Bár jó a fantáziám, de inkább színes ceruza, mint nyomtató, ha érthető a hasonlat? 

Úgy kezdődött, hogy pokoli volt az év vége, rengeteg meló, gyakorlatilag, ha nem órát tartottam, akkor programoztam, s ha nem programoztam, akkor aludtam. Nem hangzik túl szórakoztatóan, ám aki ismer, az pontosan tudja, hogy én ezeket is szórakoztatóan tudom végezni. Szóval történt egyszer, hogy programozgattam otthon és Márton barátom rám írt facebook-on, hogy megyünk-e hétvégén bulizni, s neki mikor lenne jó. Szerencsére szombat este nekem is szabad volt, de mondta, hogy előtte nézhetnénk filmet, jönne Peti is. Mondom szuper, mivel a Corvin mozihoz közel lakunk gondoltam beugrunk és nézünk valami gagyi vígjátékot, ami után már lesz új ihlet a végtelenül rossz csajozó szövegeim repertoárjának bővítésére. 

Akkor Marci mondott is egy filmcímet, de mivel azon a héten végül, durván 90 órát dolgoztam (szombat és vasárnap is), így gyakorlatilag mindegy volt. Azt hiszem linkelt is valamit, de le is csuktam az ablakot, nem értem rá ilyen dolgokra?

Hát oda is értünk, s meglepő módon értesültem róla, hogy ez egy sci-fi lesz. Hát abban a pillanatban előjött bennem, hogy én tiplizek innen, aztán mondták, hogy két és fél órás. Mivel Peti már előtte megvette a jegyeket, így vagy egy üres szék nézi végig, vagy én. Nem a végtelenül drága jegyet sajnáltam, hanem a több mint 2 órás űr sztorit.

Tudni kell, hogy az sci-fi és a western az két filmstílus, amiben még nem jöttem rá, hogy mi a jó. Az egyikben poros utcákon három és hat hónap időn belül mosott ruhákban, kócosan lövöldöznek egymásra, miközben úgy állnak, mint akiknek épp a lumbágójuk hasogat. A másikban pedig abban az űrben játszanak, ahol gyakorlatilag az ember többnyire műholdakat tudott fellőni és valljuk meg, hogy az ember a holdon, ha volt is, maximum egy kicsit ugrált bejelentkezett, leszúrt egy zászlót, két szelfi aztán Buzz Aldrinék visszatértek a földre. Hát, azért még nem mi vagyunk az űr fenegyerekei, maradjunk ennyiben. 

Na de, ha a srácok azt mondták jó, akkor biztos jó lesz, vagy legalább túlélhető? 

Elkezdődött, az eleje egy kicsit nehezen volt érthető, hiszen egy olyan világba kerültünk, ahol az élelem a legnagyobb érték és abból is csak korlátozott típusokat tudnak előállítani. Aztán kiderül, hogy az emberiség jelentős része meghalt, és aki él, az rendszerint mezőgazdaságból. Folytathatnám a történet kronologikus leírását, de nem szöveges adaptációt szeretnék készíteni. Nagyon tetszett, hogy az első félórában nem igazán láttam olyan eszközt, amit ne tudnék leírni, vagy azonosítani. Aztán persze rengeteg minden történt, kiderült, hogy főhősünk egy egykori tesztpilóta, nem is akármilyen. Aztán úgy alakult, hogy egy furcsa véletlen során a NASA újra elővette emberünket, hogy mentse meg a földet. Folytatnám, de az élményt nem tudnám megfelelően átadni. Inkább azt írnám le, te miért nézd meg ezt a filmet.
Végre egy film, ami olyan témákat boncolgat, amiknek már ezer éve vásznon kellett volna lenniük. Ez a film először is felhívja a figyelmedet arra, hogy az élet egy illúzió. Én ezt maximálisan igazolhatom, aki ismeri a történetemet, nagyon jól tudja, hogy én megtapasztaltam az élet és az élet közötti különbséget. A film felhívja a figyelmet arra, hogy az ember nem az, ami éppen, hanem az, ami a szívében. Ha földet művelsz, de előtte űrhajós voltál, akkor épp egy illúzióban élsz, és addig maradsz benne, amíg újra nem vagy kapitány, s leszel a saját világodban. Hányan vagyunk úgy, hogy tudjuk, épp olyan szerepben tetszelgünk, ami számunkra nem valós.

A film második hatalmas üzenete az idő, mint érték. Gyakorlatilag a film alatt rájöhetsz, hogy az időd pótolhatatlan, míg a pénz bármikor pótolható. A filmet követően megkérdeztem a facebook ismerőseimet, hogy közel félmilliárd forintot vagy 10 évet választanának az életükből. Úgy számoltam, hogy 5000 Ft-os órabér 10 éven át éjjel-nappal. Az emberek jelentős része a pénzre szavazott. Sokan még akkor is azt mondták, amikor felhívtam figyelmüket, hogy 10 év alatt egy jobban jövedelmező üzletet is létre tudnának hozni. 

Én már 7-8 éve is elég keményen ostoroztam esszé szinten a pénzt, mert úgy gondoltam, hogy a cégek rendszerint itthon a munkát fizetik ki és nem az ember életéből elvett időt. Az életünk percei hihetetlen kincsek és ezt mi párezer forintért óránként képesek vagyunk elszórni. Nem azt mondom, hogy ne dolgozzunk, de rájöttem, hogy nekem is több idő kell, s jövőre úgy kell az időmet menedzselnem, hogy több maradjon nálam, úgymond szabadidőnek.

A film másik hatalmas üzenete volt, hogy az ötödik dimenzió a szeretet. Azt, hogy az segít minket akár abban is, hogy a négy dimenziót (3 térbeli + az idő) is meg tudjuk kerülni. Valóban a szeretet, ami a legnagyobb erő. Nem véletlenül mondják pszichológusok, és teológusok egyre többen, hogy minden mozgatórugója a szeretet vagy annak hiánya. A pénzt is gyakran azért halmozzuk, hogy szeretetet szerezzünk. Ajándékot a kedvesünknek, nyaralást a családunknak. Természetesen sokan a pénzt hatalomvágyból gyűjtik, de a hatalomvágy szintén szeretethiányra vezethető vissza.

Nem lehet elmenni amellett sem, hogy a Nolan testvérek arra is felhívták a figyelmet, hogy a földet gyakorlatilag, ha nem vigyázunk, élhetetlenné varázsoljuk. Nem szeretnék, most környezetvédősdit játszani, de egy biztos, hogy a földet nem ennyi emberre tervezték, s ha már ennyien vagyunk, akkor valahogy ügyesebben kellene az erőforrásokat menedzselni. Nem a globális felmelegedés csak a probléma, hanem az is, hogy hamarosan kimerítjük az energiaforrásainkat. A nap marad, s már csak rá kellene koncentrálnunk, mert ő még egymillió évig ott fog ragyogni, de vajon mi hol leszünk tízezer év múlva?

Végül, de nem utolsó sorban a pedig arról is szólt a film, hogy figyelj a jelekre. Járj nyitott szemmel, ezt a film utolsó jelenetében értjük meg. Tudunk-e üzenni magunknak vajon egy párhuzamos világból? Tényleg néha milyen jó, hogy hallgatunk a megérzéseinkre... Vajon a megérzések honnan jönnek, van az agyunknak megérzés központja, ami random generálja, vagy valóban kapcsolatban állunk valakivel, valamivel, Istennel, élőkkel, holtakkal, vagy épp saját magunkkal.

Azt hiszem, ez a film sok mindenre felhívja a figyelmünket és rég volt ilyen érték a filmvásznon. Nem állítom, hogy nem voltak benne amerikai filmes klisék is fellelhetők, de összességében messze túlmutatott a gagyi amcsi fogd és vidd szórakoztatáson. Sok kritikát olvastam már és a helyszínen is voltak, akik szörnyülködtek, hogy ez milyen rossz volt. Hát sajnos, ha már gondolkodni kell, dolgokat rendszerezni és érzelmeket vállalni egy filmben, abba már sokaknak beletörik a bicskájuk. 

Ez a film egyébként egy remek teszt is számomra, abban, hogy akik látták, hogy reagálnak. Vannak, akik egyszerűen félnek érzelmileg egy filmbe ennyire beleolvadni, mások számára az adatok információvá való konvertálása okoz gondot. Azaz elvesztik a fonalat, és ha egy filmet "nem lehet? megérteni, akkor rossz. Az, hogy esetleg az ő agya nincs megfelelően kigyúrva már fel se merül. Természetesen sokan vannak azok, akik értették a film mondanivalóját, s érezték a gondolathalmaz súlyát. 

Én úgy mentem ki a moziból, mint aki újjászületett. Christopher Nolan és Jonathan Nolan olyat tett le az asztalra, ami valódi érték és már kezdtem azt hinni, hogy ezt már mozifilmen nem fogom megélni. Sok ilyen filmet még tőlük, hogy a filmművészet a populáris szinten is helyére kerüljön. Elég az amcsi gumicsontokból, fogyasztható, finom filmekre vágyom és ez olyan volt, hogy a tíz ujjamat is megnyaltam a végén. Tényleg csillagok között érezheti magát, aki legalább olyan érzelmi és értelmi intelligenciával bír, mint a két angol író. Az IMDB-n (Internetes Filmes Adatbázis) 8,9 -es pontátlagot ért el az Interstellar, s úgy fest egy ideig helye lesz legnépszerűbb mozifilm-csillagok között.