Ha már nekikezdesz elolvasni, talán felmerül benned is a kérdés, hogy megéri-e hazudni. Hát hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem. Gondoljunk bele, hogy egy nagy színházban élünk. Te is, én is egy szép színdarab szereplői vagyunk. 

Hazudik e a színész? Hazudik és mégsem. A karakterének megélése közben őszinte, de önmagához nem biztos... Ha hazug a karakter, hát hitelesen eljátssza. Elgondolkodtál már azon, hogy ki vagy igazán? Mármint, ha épp nem az önmagadnak vagy a környezetednek megfelelni vágyó színész, színésznő vagy. 

Én azt hiszem egy oroszlánszívű harcos vagyok mélyen, aki érzelmileg gyakran túl van töltve. Pár századdal ezelőtt valószínűleg Petőfi sorsára jutnék. Bele a csatába, szívvel, szerelemmel és tiszta halállal. 

Szeretem Petőfit, nem kifejezetten a versei miatt, hanem leginkább azért, mert öreganyám általa tanította meg nekem mi a férfi. Apa híján ez is egy feladat volt, s ez a vers sokat segített abban, hogy megtanuljam, ha kell küzdeni, akkor küzdjek, ha kell üssek, akkor üssek. 

Petőfi - Ha férfi vagy, légy férfi - részlet 

Ha férfi vagy, légy férfi,S ne hitvány gyönge báb,Mit kény és kedv szerint lökA sors idébb-odább.Félénk eb a sors, csak csahol;A bátraktól szalad,Kik szembeszállanak vele...Azért ne hagyd magad! 

Azóta is próbálok hellyel közzel ezen sorok szerint élni, s szembe szállni a kihívásokkal. Nem "rinyálni", ha nem jön össze valami, hanem lépni. Természetesen a pszichológiai ismereteim is sokat segítettek férfi gondolkodás módom kialakulásában. Otthonról, ahol két nő (édesanyám és nagymamám) nevelt, túl sok apa modellt nem figyelhettem meg. Bár még mindig jobban jártam, mintha egy rossz apamodellbe kezdek hinni és nem kezdtem volna utána járni, mitől férfi egy férfi, s hogyan válljak kiegyensúlyozottá... 

Na, de visszatérve a főirányvonalra, lássuk csak ezt a hazugság dolgot. A szüleink, az oktatás és persze a vallások is arra nevelnek, hogy ne hazudjunk. Aztán kimegy az ember a világba és azt látja, hogy az emberek jobbra-balra hazudnak. Vannak, akik az érdekeiket védik, vagy ártanak vele, míg mások reményt, hitet adnak, s sokan egyszerűen gyávák az igazság felvállalására, sokszor még magukkal szemben is. Azaz nincs is baj a "nem igazság" kimondásával, ha nem ártunk vele. Sőt sok esetben a hamis állítás gyógyír is lehet. Kegyes hazugság szerintem van és jó, hogy van. 

Sokáig a hazugságot rossz dolognak tartottam, ami árt. Aztán lassan rá kellett jönnöm, hogy olyan, mint minden, amit az ember használhat, szándékfüggő. 

Minden ember füllent, ebben az írásban is lehet van színezés, mert kell a fűszer. Sok vers, illetve a legtöbb dalszöveg is hazugság és egyben igazság. A felszínes színházi világban hazugság, míg az ember lelki avagy isteni részében igazság. Arról szól, mi szeretnénk lenni, mi lenne az ideális. Amikor egy dalszöveget magunkénak érzünk, akkor találkozunk valódi énünkkel, akik vagyunk, de ez a világ nem engedi, hogy színjáték nélkül éljünk. Hazudnunk kell, hogy mások vagyunk, istenek... 
Én azt gondolom, az ember az Isten és az állat keveréke. Isteni magaslatokba juthat egy ember szellemileg és állattá válhat ösztönei kiélésének késztetés okán. Az ember akkor ideális, ha e két alapanyagok megfelelően ötvözi. Azt gondolom, hogy ha valakiből kiszáll az isteni lélek, vagy elhagyják az állati ösztön késztetései, elveszik emberré lenni. Hogy ki hazudik? Hát ki, ha nem Isten? Istenkáromlás lenne? Ugyan, saját képmására teremtett minket és minden ember hazudik. (prófétákról ezt sem megerősíteni, sem cáfolni nem tudom) 

Tehát, ha ennyire általános ez a jelenség, akkor mi lenne más, mint isteni tulajdonság. Biztos nem állati ösztön. Az állat nem tud hazudni. 

Amikor a macska dorombol, akkor valóban szeret, még ha tíz perc múlva épp az őrületbe kerget. Egy kutya se képes illedelmesen végig ülni egy vacsorát, ha ugatnia kell, ugat, s nem kér elnézést előtte, mintha bánná a dolgot. 

Sokszor hallom, hogy a párkeresők azt mondják, írják, csak őszinte legyen. Ha valaki tudja mivel foglalkozik az egyik weblapom, az tudja, hogy a szerelem akarva, s gyakran akaratlanul behálózza az életem. Tehát csak, ne hazudjon, ugyan már. Az emberek igénylik a hazugságot, persze nem az érzelmit, hanem az értelmit. Aki érti, az érti, aki nem annak meg nem most magyarázom el a különbséget. 

Az őszinteség az érzelmi szinten kell meglennie és néha az egyik kizárja a másikat. Szép a kabátom? - Persze, gyönyörű (Igaz valójában, kissé gáz, de úgy ragyog a szeme) Na puff, most hazudtam annak, akit szeretek, s milyen jól tettem, mert érzelmileg kielégítettem aktuális igényét. 

Párkapcsolatban velem megesett, hogy kimondtam a gondolatom, s ezzel tudattalanul érzelmileg azt hazudtam a barátnőmnek, hogy nem szeretem igazán... Ez is hazugság volt, azaz a hazugság ki akart jönni... Gyakran mondom, hogy én már lusta vagyok hazudni, de ha mindenképp kell, akkor legalább a legjobbat, legemberbarátabbat választom. 

Tehát válaszolva a címben található kérdésre, annyit éri meg hazudni, amennyivel segíted más vagy épp magad boldogulását, úgy, hogy azzal másnak nem ártasz. Minden azon túli hazugság bűn. Ha már tudod, hogy hazugságoddal árthatsz valakinek, onnan már számolni kell azzal, hogy a bűntudat bekopogtat hamarosan... Isten sem hülye és mérlegel, akár csak mi szoktunk. Kőtábla és 10 parancsolat. Hát látjátok, ez az amire azt mondom, hogy kitudja az Úr következőre mikor dob le egy iPad-ot az új 10 paranccsal. A nyolcadik parancs pedig talán már az lesz, Ne hazudj rosszul, s főleg mások lelkébe kárt ne tégy.