Mindig szédül a táncunk
Mindig játszik a vágyunk
El kell adni, ki kell járni
Tett helyett, néha jobb várni

Lépések, király, paraszt vagy kéz
Utóbbi, bár mindegy, ki minek néz
Én járom az utam és táncolok
Bár sokszor, mi dobban csak tántorog

Bár szólnék, ölelnék, pörgetnék
Maradékod lennék, törmelék
Gyengeségtől rettegők
Maguktól félő fél-erők

A fiúk, a lányok, vizek és lángok
Nem tudják, hol a zátony
Nem látják, hideg víz lehet gond
Nem értik, hogy a rím mit mond

Tántorgásunk táncnak hat
Ám a csengőhang nem harang
A szerelem, lehet igen ige
A csend a zajnak örök hite

A csend, mely mélyen hang
A néma szólam csodás dal
Füst, teák és kerti álmok
Negyven nap, vagy nyári zápor?