A sarokban az árnyék kérdez
Hogy kerültem ide?
Mire, kire várok?
Gyilkos fény, egy átok
Te talán elbújtatsz?
A lámpa alatt miért búsulsz?

Néma falaktól félnek az emberek
Mindenki valamit hallgat
Mindenki félelmet altat
Félve az árnyéktól
Félve a fénytől
A múlt kamrájában roskadoznak
Emlékfalakról kormot mosnak

Értem
Neked mi fáj? 
Úgy látom, nincs itt hiány
Azt mondta a szekrény, tele vagy
Azt mondta a hűtő, hasad dagad
Az mondta a tárcát, 
Vehetnél autót, bárkát 
Mitől remeg kezed, s könnyes szemed?

Tudod árnyék, ember vagyok
Fényben élek, de árnyékban lakok
Mosollyal segítek, s néha zokogok
Az út, amin táncolok magányos
Mesélni a fényben az árnyékról
Egy szép küldetés, kissé érdes selyem
Fájdalomtenger mos, csak mos
Egyre tisztább az ember, s mikor oda a kosz
A fény újra rám csap egy kis kormot