Párnába dughatnám éjjel a haragom,
Félelmem mellé, de egyik sem él talán?
Minden sebem nyugodtan elvakarhatom,
Nem fáj a dalom, csak néha a hamis énekzaj árt.

Elbújhatnék, de innen messze miért rohannék
Gyenge ez a világ, hogy sebtengeremen hullámot kavarjon?
A problémákból csak eszek, s nem elveszek,
A baj, a bú, a bánat, kerülgethet holnap, vagy már ma.
Esélyük sincs, hogy megálljunk két perc romantikára. 

Kéne végre egy olyan nap, 
Mikor a párnám feldagad.
Meghízik akkorára,
Hogy a problémákat szigetére feldobjam lábam.

Ó párna egy fej alá, egy meg a lábnak,
Előúszhat minden baj?
Megszűnt már a nihilfal, lelkem stabilan áll.
Nem lesz soha többé, nagy űr, komoly képzavar.

Nincs gyenge lélek oroszlánszív tokban.
Én vagyok az, ki soha nem állok be a sorba?


2004.-2014.