Hol lakik bennem a jó?
Miért hazudik a fej és téved el a szó.
Miért hazudik halkan a gondolat?
A szívben egy sín, a fejben száguld sok gyorsvonat.
Lefektetni új síneket, szíveket, szerelmeket még lehet?
Található-e bennem egy csepp hűség?
Vagy a szerelem egy örök függőség?

Nem vagyok én már olyan rendes,
Aki miatt bárki egy ezrest dobna a kalapba,
Vagy levelet írna egy zöld kedves kis palackba.
Nem vethetek magamra túl sok követ, 
Áldozat vagyok, mikor mást hazudik a fejem és a szívem
Sírni fogok, már látom, s könnyekkel alkot a nő férfit, a férfi álmot.

Azt hittem bátor vagyok, mert a félelmeim legyőztem,
Kiderült, hogy csak az érzelmeimmel egy szintre nem nőttem.
Nem merek, csak hallgatok, érzelmi konfliktusok elől ballagok.
Nem tudom kimondani nem, szemem fénye halványul csak el.
Erős kéz, bátor száj, de nem férfi, az ki a bajban csak haragot nyel?