Esténként elmentél
- 2013. február 4.
Tépted már sebzett szívem, szét sem szakadt
De két rövid után már vagány a magány
Elállt a szavad, mikor láttad duzzad az akarat
Őrült vagyok, egy újra töltő vadász
Rég tudod jól, nálam nincsen szabály
Eldobtál ,vagy én dobtalak
Véget ért, s nincs több finom falat
A semmiből nőttek közénk kérges falak
Azt súgtad kéjesen még szeretsz, de vonz egy másik
Mondtam, akkor állj, itt a vége, ahol a hűség ásít
Váltsunk, s legyen más a bázis
Elmegyek, ne fékezzél
Jó voltam, élveztem, élveztél
Esténként elmentél, könnyeztél
Mellkasomra feküdtél
Hajadba temettél
Elmegyek, libbenek
Jó voltam, s most ébredtem
Esténként szerettél, mikor elmentél
Hajamba túrtál még
Mielőtt szívembe bökted a kést
Vadrózsa voltán, gyönyörű de szúrtál
S én szúrtalak, élvezted, mint a húr, mikor húztalak
Két ital közt a pult alatt csókoltalak
Tánc alatt a mennybe forgattalak
Elmegyek, ne fékezzél
Jó voltam, élveztem, élveztél
Esténként elmentél, könnyeztél
Mellkasomra feküdtél
Hajadba temettél
Elmegyek, libbenek
Jó voltam, s most ébredtem
Esténként szerettél, mikor elmentél
Hajamba túrtál még
Mielőtt szívembe bökted a kést
Szerbusz, szia, viszlát
Nem érsz több szót, több imát
Édes volt minden perc, nem maradt hiány
Két madár tovaszáll, remélem jó az irány
Tiéd lehet a pengető, de az enyém a gitár
Úgyis felhúztál cicám...
Szerző: Korcz Attila
Tetszik a hír? Osszd meg ismerőseiddel!
Tetszik az oldal?
Feltöltő: Koala
Készült: 2013. február 4.
Feltölés időpontja: 2018.07.09. 0 óra 27 perc
Forrás: Korcz Attila
Kép forrás: