Hagyj meghalni,
Kénsavba fulladni,
Csendesen zuhanni...

Vágyom a végre, a lelketlen testre.
A szerelem csak egy kínzó érzelemcsomó.
Lányok csak kóbor órák a számlapon.
Elveszett percekért, csak cseppeket adok,
A lélek magánya az élvezetnél is nagyobb...

Hagyj elsorvadni,
Rothadva felpuffadni,
Véresen elhullani...

Nincs már bennem senki. 
Rég nem tudok, s nem merek szeretni...
Hiába látom a bársony lelkeket,
Csak a hús, amire élvezek.
Hulla vagyok, hiába lélegzem.