Jár a szellő, kószál összevissza.
Táncol az ég, majd tántorog szerteszét.
Barangolok veled a magabiztos hajnalban.
Kapaszkodunk ketten két kézzel a fénybe. 

Merre jár a csend, amit a zajban együtt ettünk?
Merre jár a zaj, amit együtt emésztünk?
Hol szakad a szív, hol borul a ború?
Merre van az igaz(i), a szentimentáLében?

Úszik a köd, kúszik talajszinten, szépen.
Árnyékból rózsát hajlít egy részeges utcalámpa.
 Papírzacskót repít a szél fel, majd le, újra és újra.
A mosoly ébreszt, akkor is ha éjjel a könnyem altat.