Szakad a szópár, hullik a vakolat,
Valaki kéne már, valami kábulat.
Egy kedves szó, egy puha ajak,
Egy nyelv, amely nyálamban halad.

Szép, fényes haj, mely torkomat fonja át.
Egy érintés mely, átkarol, ha bármi fáj.
Egy csók, mely, erejét selyemszél hordja rám,
Egy szilánk, melynek szikrája lesz a láng.

Fergeteges pillanat, mely hajnali ködben jár,
Mérges szomszéd, mikor négykor viszem a lányt
Haza, s a csaj is laza, érzem Ámor, mámor ez nekem.
Csendben súgja, holnap éjjel majd együtt érez velem.

Nincs mese, édes a penge nyelve,
Belekeveredtem a forró szerelembe.
El vagyok veszve, könnyű is most a nehéz.
Szállok, s félek, a mennyből valaki lenéz.

Persze, épp az óramutató rám mutat.
Rég nem járod ezt a rock and roll utat.
Szíved összetört, s agyad is önmagában mulat,
De van egy lány, ki értem már most könnyeket hullat.