LEGO a mozgólépcső?
Felszakadtak a sebek.
Nem tudom mikor és hol
Hazudtam magamnak és neked.

Pokolba vetném magam, olcsó a halál.
Kínozzon inkább az élet, úgy is fáj.
Csöpög valami a lelkemre talán,
S egy-egy pillanat apró porszemekre vág.

Egykori hiba, gennyes sebemben nyila. 
Minden szót, örömöt és mondandót az igazság elrabolt.
Minden szó a helyére talál, megérett az ima,
S a boríték jobb sarkában ott van már az igazi feladó.

Kis világ halt meg bennem, izzó  agyam jéggel hűtöm, 
Mert elveszett pár sajátnak hit gondolatmenet.
Más kenyerét árultam, pedig a sorokat pékként sütöm.
Botlás ez, de a bukás érzése, s a szavam éle megreped.

Elveszhet a múlt, felzabálhat a jelen?
Tévúton tántorgó karakterhegyek
Szelik ketté a teret, s bár követem az egyenest,
De eltörő emlékörvény fekete fala betemet...