Mindent elválaszt valami furcsa réteg
Egy szó, egy gondolat, csak mi felébreszt
Lángcsóvát, fénytengert, oly szépet,
Minden tűzszem, gyilkos ami minket éget

Szemed marja szívem, szavaidban élek
Nem számít semmi földi, semmi érdek
Nincs bennem kevés, mégis nagyon félek.
Lelkemben zöld, szemedben kék neonfények.

Sivatag, porfelhő nem más ez, mint kín
A plafontól az alapig minden téged ír
S ajkad, darabokra szakítva csókot ígér
Szerelemmorzsák maradtak a bukás ívén.
 
-----------------
Zsófinak....