Valami selyem táncolja körbe lelkem.
Valami fény, halvány láng pislog bennem.
Nyugalomra int, s mégis harcba hív,
Érzelemtenger, ezer örvény, mely mélybe szív.

Boríték, benne szavak melyeket neked mondanék.
Mondat, s érvhegyek szelik át felettünk a felleget.
Csend, puha könnycsepp szemedből szemembe
vezetve, s a múltat temetve, a jövőt keresve.

Tudom, a halhatatlanság magányban nem kell.
Nincs öröm, csak bánat, ha nincs szerelem.
Érzem, hogy van lány, ki rám, én pedig rá várok
S életünk minden közös perce olyan lesz, mint egy álom.