A szépség mulandó, az ember halandó,
Érzed te is, hogy a világ fejre állt.
Látod ahogy a csend zajra vált,
Zuhantunk már hegyekre,
 S másztunk már völgyekbe.
Majd eltelnek órák, napok, vagy percek,
De sosem lesz királyból, újra herceg.

Szint alatt a sín, a kerék nem henger,
Két galamb felszállt, fel a mennybe.
Azt hitték páran, hogy a páratlan páros,
S sajnos hazugság megtalált már számos.

Nem kell a reflektor, nem kell kirakat,
Kis hercegnek nem kell nagy feladat.
Számtalanszor úszok az árral,
De tudom a szerelmet nem lehet csak vággyal.

Elmondok egy titkot, egy nagyot,
Kis herceg voltam, már király vagyok.
Királynőt keresek, olyat ki ragyog.
Nem kell playmate, Istennő kell,
aki a földön mennyet teremt,
S aki szeret, s szerethetem, s 
megváltja a földet, persze velem.