Elmúlt minden, ami ebben a világban érték.
A szeretet, melyben nem szabad, hogy legyen mérték.
Elveszett a szó, az érzés, elmentél, itt örökké nem élhettél.
Halálodban szép volt, hogy tovább léptél, s nem fékeztél.

Elveszett perceket sírják a harangok, s selymes a szél. 
Nem lelt birodalomba léptél, léphettél.
Száraz, kínzó tested eldobtad,
Csak így élhettél tovább, ezt jól tudtad.

Elhagyott pillanatok, hétköznap mi gyilkos, s vad,
Kevesebbszer öleltelek, de cserben nem hagytalak.
Éreztem, belül a szív sosem téved, vétkeztem,
Kevesebbet adtam, mint kaptam szélcsendben.

Elkóborolt a lelked, eldobta minden láncát.
Átrepült oda, hol csak holtak látják.
Összeszorult ezer lélek, de a tiéd így tovább élhet.
 A test biztos elkopik, de a lélek csak e földön véres.

Elérted, ami jár, béke, nyugalom, megváltás.
Nem maradt más, csak az ünneplés, hogy lelkedet nem érte megszállás.
Nem itt haltál meg, e kínzó világban, élsz még és nevetsz.
S sajnálok minden búcsúzást, amikor nem öleltelek.

-----------------------------
Mamám emlékére...