Érzem, egy pillanat alatt újra feltör a tavasz,
Megint éget a láng, édesen izzó vágy.
Tudod, hogy ilyen egy örült tánc,
Ha egy gyönyörű lány keze a kezemben jár,
Vár arra a jelre tán, amely a fejünkbe száll,
S majd a mennybe talán haza talál a szív, a szó, a száj.

Kitágul a tér, valami izzó fény, ami belülről robban,
S közben a hűs szél járja szavát, emlékképe koponyám falát.
Tűz perzsel, emléke vízhenger, végtelen pillanatra él bennem?
Kegyetlen minden méter távolság, kanyarba ránt az Ámor sáv.
Vérem forr, az érben húr, a pengető már az ő kezében, s húz, ránt
Izzik, lángol bármikor, bárhol, s hangosan kérdezem jó lesz így Zsókám?