Ha nem hallom szavad, rám olvadnak a falak, fáj a perc, a pillanat.
Ha nem érint kezed, kezem megremeg, veszettül szenvedek.
Minden pillanat fáj, ha nem ragyog rám szemed.
Nincs fény, se köd hajnalban, se csend a nagy zajban?

Végtelenné válik a nihil, de ha itt vagy a glóbusz a miénk.
Sétálok, s az utcán minden lányban téged várlak,
Gondolatvonatom utánad száguld, csukott szemmel is látlak.
Megremeg alattam a talaj, ha nem látlak te mennyei angyal.

-----------------
Zsófinak....