Még mindig én vagyok a herceg, 
Aki rozsdás ketrecben nem szenved.
Nincs olyan csillag, amely elnyomja fényemet,
Vagy fél percre elrontja öröm gazdag kedvemet.

Kitörnöm nem kell, bent sem voltam,
Elveszni nem fogok, meg sem voltam.
Más miatt meghalni soha, csak Isteni parancs jöhet,
Szeretni tudok, s ezért zsebembe hordok egy követ.

Érzésből már született félezer lelet,
Örökké élek, s addig is csak nevetek.
Semmilyen bánatba bele nem megyek,
hogy örökké éljek, semmit jót nem feledek.