Nincs szív, ami egyszerre nevet, egyszerre sír.
Szórakoztató ez a világ, ha valaki veszi a jelet,
Ha valaki hallja, a kérdést, az imát, a szót ami hív.
Elporlad minden remény, ha a fájdalom épp szeret.

Kis lapok, nagy napok, a késhegyek szép nagyok...
Nem kérdezem, hogy ki jó, ki rossz, ezt érzem.
Hiányoznak az őszinte álmok, a békés napok...
Végtelenül véges az élet, érdes az érett lélek.

Elapadt, fennakadt félszavak, ragyogó hamis kék szemek.
Elcsúszó színek, kifacsart rímek, eltűnő szerepek.
Az ember rendre rendetlen, szívesen szívtelen...
Kegyetlen lehet a sors, gyorsan gyógyítsd és felejtsd a sebeket...