Elszakadt a régi jövőképem jövőképe.
Éreztem a végénél hegyesebb a késéle. 
Szállnak a szélben az életben tartó szerelmek, 
S sírnak az ágyamnál a falon pihenő szentek. 
.
Mindennap csökken az esély 
Napra nap, s halványabb az ég 
Csökken, ha csöppen a remény 
Kínzó gondolat már a cél.

Nem jól lettem felszolgálva, 
Prezentálni én sem tudok. 
Szív és ész lángja halványabb,
Veszélyt jelző kötélhurkok.

Miért a közepet várom? 
A szélek miért élesek? 
Nincsenek már édes álmok, 
Csak vágyak, amik végesek. 

Súrlódás, s tű halom a kanyar mindkét oldalán 
Néha partra dob az ár, s csak vág a szolgalánc 
S a kanyar iránya egy puffadó szalmaszálban. 
Rabja lettem a személy, s világszabadságnak. 


2010. január 8.-10.