Kinyílt a tárcám. 
Nyújts a kezed! 
Csak egy van szemed előtt.
Tessék, neked adom.

Nincs szükséged szépre, jóra?
Napról napra kedves szóra?
Gyere, nyúlj csak, itt van mind.
Hallod? 
A fém csörög, a papír táncba hív.

Nincs szükséged holmi fényre,
Csak olyan erős napsütésre,
Melyben a karaktereken,
Lévő szkafanderek, 
Hátán sok nulla áll.

Kinyílt a tárcám.
Nyújts a kezed!
Nincs szükséged már rám,
Amit tőlem kérsz, odaadtam már.
Benne a kenyeremben, vizemben,
Benne a mámból holnapomban.

Látod, a szegény némán hallgat
S ki sír, jajgat itt, s majd ott is, 
Azt a jó erkölcsű nép,
Csak úgy hívja, a kisült, a kapzsi.