Szakítsunk még egy darabot
Emeljük meg fejünkön a kalapot
Robban a semmi, szakad a húr
Élni csak most lehet, dobban, mi szúr

Felszökünk majd megint a buszra
Félkészen táncolunk a partyn újra    
A csajok csak rólunk csacsognak
Nagyúrnak neveznek, nevetve locsognak

A húr a cintányérral versenyben
A szívünk a ritmussal egy rendszerben
Füst száll, a hajnali kémény a szánk
Az esti kis kaland emléke fejembe jár.

Nincs több kaland, az élet a só
Mely a sebemet marva hol fáj, hol jó
Kis lapáttal evezünk a folyó messze áll
Gumicsónakunk pár évtizedre, vízre száll

Leejtett tekintetek, apadó szócsokor
A világ már csak karneválkor,
Ér el hatást, csokorba már semmit se ér
Több ma már a hazugság, mint a szenvedély.