Elment a busz, ha siettem volna utána?
A kerék már más utcában járja
Monoton táncát, s várja
Hogy utána rohanjak én,
De hiába.

Megállok a főtér, megnyugtat
Járművem, jobb híján dupla végtag
Elindulok, csak a szívem sír
Győzelem után, most másik szívet kér

Szinte némán köhög a város
Nem sokkal múlt kilenc,
De már csendes és álmos
A város, olyan, mint én

Büszkén állunk, én rajta
Neki is halkabb már a hangja
Nézem őt, s ő vissza
Kirakatüveg, ha tehetné, sírna

Nincs harag, szívem üresen áll
Már a lakatot is rozsda marja át
Korrodált a korrózió, véget ért a már
Tíz éve kevésbé fájt az üres ágy.

Lépteim lassúak, kaparom a betont
Mint részeg, nem tudják, hogy
Sehova se sietek,
S senkihez sem érkezek

Lám, pár madár már tavaszt kornyikál,
S szárnyán egyensúlyoz ezer lelki vágy 
Kitaszított vagyok, s városom fele velem sír
Láttam, de máshol sem dobban több jó szív

Gyerünk járda, a XXI. Nagy-szonettben táncában
Ne legyünk gyáva, ha kell, fussunk sétálva
Keressünk, sírjunk, s csak testeket temessünk
A tiszta lélek örökké él valahol és bennünk.