Ember vagyok?!?
Mi az, az ember?
Két lábbal járva, láncot láncra vágva
Érthetetlen végtelenben.
Gondolati sztrádákon,
Fék nélkül érkezik a csend.

Nem vagyok ember, csak a bűn közös
Nem vagyok Isten, de a cél örök
Nincs fény, nincs árnyék
Érthetetlen már a bábjáték

Kiképzett az ember,
S nekem már rég fényes a lelkem 
Lapos a pajzsom, érdes a szavam
Kettős a mérce, de közös a vége

Gurul a jelen,
Érthetetlen jelek a fejek,
A koponyákon a nevek
A fákból kikopott szívek
A pénzbe fulladó hitek.

Nem vagyok ember, csak a bűn közös
Nem vagyok Isten, de a cél örök

Kiképzett sok jóember,
S nekem fényesebb lett lelkem 
Emberként nevetve, emberként szeretve
Hullok majd porba még ezerszer, 
A tegnap szavát újra rebegve 
Belebújok a holnapomon őrködő, reménybe.